Ugyanakkor az arénának az olimpia ideje alatt is gyorsan változtathatónak kell lennie, hiszen a szervezőknek mindössze 22 órájuk lesz arra, hogy a kosárlabdapályát a kézilabda-mérkőzéseknek megfelelő színtérre alakítsák át. A Paralimpiai Játékok során pedig még ennél is kevesebb, mindössze 12 óra áll majd rendelkezésre a kerekesszékes kosárlabda- és rugby-pályák cseréjére.
„Ez nem csupán a világ legnagyobb ideiglenes épülete, a design szempontjából is kihívást jelentett, mert bár könnyen felépíthetőnek kellett lennie, anyagának legnagyobb részét újrahasznosítják a játékokat követően és természetesen világszínvonalú létesítményt várnak el a sportolók és a nézők egyaránt” – emelte ki Larry Pitt, a Lindab londoni munkatársa a stadion kapcsán.
„Az acél könnyűszerkezetes csarnokok nem véletlenül rendkívül elterjedtek a tengerentúlon, illetve Észak- és Nyugat-Európában. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a logisztika, a sport és az üzleti élet számos területén alkalmazzák, ahol nagy fesztávolságú és légterű épületek, csarnokok kivitelezése a cél. A könnyűszerkezetes építkezés előnye, hogy az épület fajlagosan kis önsúllyal rendelkező alapanyagokból áll, és az egyes épületszerkezeti elemek (főtartó szerkezet, falváz-rendszer, térelválasztók, tető- és falelemek, nyílászárók stb.) különböző szintre, akár egymással párhuzamosan, üzemben, gyári körülmények között előregyárthatók, majd szerkezetkész állapotban a kivitelezés helyszínére szállíthatók, és ott igen rövid idő alatt összeszerelhetők. Az úgynevezett száraz technológiájú építkezésnek köszönhetően, megfelelő ütemezéssel, a szerelést szinte bármilyen időjárási környezetben el lehet végezni, így a kivitelezési határidők rendkívül lerövidülnek.” – mondja Kotormán István a Lindab oktatási és fejlesztési vezetője.
Így csinálták eddig – épületsorsok az olimpiák után
Az olimpiai csarnokok és a nagyméretű kiszolgáló épületek játékok utáni hasznosítására pozitív és negatív példákat egyaránt találunk a történelemben.
Az újkori olimpiákat rendező városok közül Montreal 1976-os olimpiája a veszteséges szervezés mintapéldája lett. A létesítmények lassan és drágán készültek el, az átgondolatlan gazdálkodás az olimpiai stadionra és az utóéletére is kihatott. Bár az épület még mindig áll, a szerkezeti hibák miatt folyamatosan felújításra szorul. Sporteseményeket ennek ellenére még rendeznek az arénában: kanadai futball, futball és baseballcsapatok egyaránt játszanak benne.
Atlanta 1996-os 85 ezer férőhelyes olimpiai stadionját a játékokat követően az északi és déli falát kibontva átépítették, jelenleg a Braves baseball csapat pályájaként funkcionál.
Az olimpiák történetének legnagyobb, 110 ezer nézőt befogadó olimpiai stadionját – Sydney 1999 – a Játékokat követően 2001-ben kezdték átépíteni. Az atlétikai pályát felszedték, helyére az Ausztráliában nemzeti sportnak számító krikett, ausztrál futball és rögbi igényeit kiszolgáló borítás került.
(forrás: London2012.com, telegraph.co.uk, sportgeza.hu)